Hogyan segítenek “Tinédzserország lakóinak” az ifjúságsegítők?

Az MPE  Ifjúság- és Családépítő Szolgálat Misszió „Interaktív kalandtúra Tinédzserországban” című programja már a címével is másabb, mint a hasonló programok.

– Bemutatjuk Jánosi Ferencet, mint “Tinédzserország” idegenvezetőjét, aki beszél arról, hogy milyen is az élet Tinédzserországban?

– Tinédzserország egy képzeletbeli ország, amelyet nem találhatunk meg a térképen, sem a földgömbön, mégis nagyon különleges és valóságos ország, amely tele van kincsekkel, kihívásokkal és az is igaz, hogy számtalan veszéllyel is. Tinédzserország a gyermekkor és a felnőttkor közötti elég nagy kiterjedésű ország, de határai igazán kacskaringósak, ezért gyakran a két szomszédos országba is belefut Tinédzserország határa. Ez az ország egy különös, de kalandokban gazdag ország, amelynek lakói sokaknak csak problémát és kihívást jelentenek. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha időt és energiát áldozunk rá, akkor lakóiról kiderül, hogy nagyon is szerethető emberek, akik sokszor maguk sem ismerik országukban lévő kincseket és értékeket, de a veszélyeket sem, és ezért is van szükségük idegenvezetőkre,  túravezetőkre.

Az Ifjúságépítőkkel – munkatársaimmal – mi azt vállaltuk, hogy visszamegyünk a felnőttvilágból  Tinédzserországba és beszélünk arról az időszakról, amikor mi is itt éltünk még Tinédzserországban, illetve azokról a tapasztalatokról, amelyeket azóta megszereztünk. Tulajdonképpen túlélési leckét adunk.

– Milyen kalandok várnak és kikre ezen a kalandtúrán?

– A kalandtúra az osztálytermekben zajlik osztály vagy évfolyam szinten a csoport nagyságától függően, de vannak olyan programjaink is,  amelyen egyszerre több százan is részt vehetnek. Előfordul az is, hogy több mint hatszáz diáknak tartottunk előadást az egyik gimnáziumban. Kalandtúránk során foglalkozunk a tinédzserek életkori sajátosságaival, az ország időjárásával, ásvány kincseket keresünk, de beszélünk a kapcsolatokról, a tinédzserkori és az önértékelési problémáktól egészen étkezési zavarokig, vagy az alkohol, dohányzás, kábítószerek és egyéb szenvedélybetegségek kialakulásának okairól, vagy a családi életre való felkészüléstől egészen az életpályánk építéséig. Az élettel járó kríziseink, stresszhelyzeteink kezeléséről is beszélgetünk velük nem kioktató módon, hanem mentori tanácsadóként, egyfajta idegenvezetőként. Mi, az előadók, magunk is laktunk Tinédzserországban, de nem találkoztunk akkor ilyen idegenvezetőkkel. Ha találkoztunk volna, talán kevesebb kudarcot élünk meg és kevesebb problémával kellett volna megküzdenünk.

– Programjuk kiknek nyújt segítséget?

– Ifjúság és családépítő programunkkal tanároknak, diákoknak, és szülőknek próbálunk segíteni, hogy a Tinédzserországban szerzett tapasztalatokat megosszuk velük. Alkalmanként szakembereknek, pedagógusoknak és gyermekvédelemben dolgozóknak tartottam előadást, amelynek címe az volt: „Tinédzserország lakói problémák vagy kincses bányák számunkra?”  Sajnos sokan csak a problémát látják a mai tizenéves korosztályban és nem a reményvesztett, bajban lévő fiatalokat; pedig tizenév múlva a tizenéveseink a felnőttvilág polgárai lesznek és úgy fognak tudni helyt állni a munkahelyeken, a társadalomban férfiként, nőként vagy családban apaként és anyaként, ahogyan felkészítjük őket.

– Milyen korúak a célcsoport tagjai?

– Elsődleges célcsoportunk az általános Iskolák 7-8. osztályos és a középiskolák 9-12. osztályos korosztálya, de alkalmanként kisebbekkel is foglalkozzunk.

– Pedagógusoknak, szülőknek is tudnak segíteni? Milyen módszerekkel tartják a foglalkozásokat? A hagyományos előadások helyett élményekre, interaktív programokra helyezik a hangsúlyt, milyenek ezek az összejövetelek?

Az a mottó vezet bennünket, hogy ha mondod – elfelejtem, ha mutatod – megjegyzem, de ha veled együtt csinálhatom – egy életre megjegyzem. Kutatások is alátámasztják, hogy a leghatékonyabb oktatás az, amikor a TANULÓ ÉS A TANÁR EGYÜTT VESZ RÉSZT A TANÍTÁS-TANULÁS FOLYAMATÁBAN.

A tanár, mint facilitátor kíséri, motiválja a gyermeket az oktatási folyamatban úgy, hogy a legfontosabb igazságokat maguk a diákok mondják ki és építik be tapasztalataik közé. Így mi is az előadások helyett interaktivitásra törekszünk, sokat dolgozunk csoportban kooperatív módszereket alkalmazva. A foglalkozásokon nemcsak tanítók, hanem tanulni vágyó pedagógusok is foglalkoznak velük.

Ezt úgy szemléltetném, hogyha a tanár tudása egy kancsóban van, akkor a diákoké poharakban, de tanulni abból a lavórból szeretnénk, amelybe beleöntjük a kancsó és a poharak tartalmát is. Amennyiben így kezdünk el tanítani, a gyermekek élményeket, hatásokat, véleményeket visznek magukkal az óráinkról. Nemcsak elvont ismerethalmazt, hanem élet-készségeket is. Ma azokon a helyeken, ahol ezt a szemléletet képviselik, ott az életre való nevelés szemlélete jön elő és olyan készségek komplex fejlesztése, amely figyelembe veszi az egyéni adottságokat és szükségleteket is. Ilyen oktatási filozófia van pl. a finn oktatási rendszerben, ahol jelenleg sok projekt foglalkozás és integrált ismeretszerzés van.

– A mai diákokat és talán már a szüleiket is leginkább az interneten ill. okoseszközök segítségével lehet elérni. Hogyan használják Önök ezeket a technológiákat? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyerekekkel való foglalkozások során?

– Az internet egyszerre kincsesbánya, de szemétdomb is. Ma a gyermekeket sokkal inkább arra kell megtanítani, hogy lehet a Google a barátunk, aki megmondja a tutit, de nekik kell megvizsgálni a forrás hitelességét, az információ felhasználhatóságát. Az interneten való szörfözéshez érettségre és szelektálási képességre is szükség van. Okoseszközöket  és alkalmazásokat én is használok az oktatásban(ppt, prezit, videót), amellyel segíthetjük a téma megértését, feldolgozását, de igyekszem ezeken az eszközökön túl sok személyes történetet is elmondani a diákoknak, mert tapasztalataink szerint ezek maradnak meg legjobban bennük. Munkánkat hiteles előadói csapatunk segíti, akikhez alkalmanként külföldi szakemberek is csatlakoznak. Jelen vagyunk hazai és nemzetközi konferenciákon és magunk is szervezünk ilyen szakmai alkalmakat. Sőt, a technikai eszközök segítségével kétszer is előadó voltam Ugandában egy ifjúsági konferencián.

– Hogy látják a mai gyerekek legnagyobb problémáit az életvezetés, lelki megküzdések terén?

– A tizenévesek egyszerre két világ közt élnek: a „már nem vagyok gyermek”  és a „még nem vagyok felnőtt” világok közötti dimenzióban. Ez az állandó változás és bizonytalanság időszaka, önmagában is rengeteg változást idéz elő bennük, a hormonjaik mellett a kapcsolataik is átalakulnak, keresik az új önmagukat. Ebben a zavaros világban élőket kell a pedagógusnak tanítani és a szülőnek meg együtt élni a tizenéves gyermekeikkel. Egyik szülő azt mondta, hogy igazából azt érzi a tizenéves gyermekével való kapcsolatban, mintha lecserélték volna a zárat a gyermekén, de az új kulcsot még nem kapta meg hozzá. Ezek a helyzetek is arról árulkodnak, hogy szükségünk van társakra a problémák kezeléséhez, esetleg még szakemberekre is, akik segítenek új kulcsokat adni tizenéves gyermekeinkhez.

– Számtalan emberi történettel találkozhat mindennapi munkája során, melyiket érzi a legerősebbnek?

– Magyarországon északi részen voltam egy alkalommal egy hátrányos helyzetű iskolában, ahol a diákok gyakran tettek kárt egymásban és a tanterem berendezéseiben is. Az igazgató azt mondta, hogy kb. 10-15 percet tudnak ezek a gyerekek figyelni, mert utána elvesztik a türelmüket és elkezdenek kiabálni. Éreztem, hogy  fel van adva a lecke. Csak imádkozni tudtam, majd bementünk az osztályba. Egyik kollégám börtön lelkész is, így elővette az igazolványát és azt mondta a diákoknak: „Ide figyeljetek! Az ország összes börtönébe bemehetek ezzel az igazolvánnyal, de azért jöttünk ma ide hozzátok, hogy ne bent találkozzunk, hanem itt kint, ahol sokkal jobb a levegő.” Abban a pillanatban éreztem, hogy nem lesz probléma a figyelemmel. Majd 90 percen keresztül beszélgettünk velük és kérdéseik miatt még ők kértek, hogy maradjunk még egy kicsit beszélgetni.

A másik történet egy olyan kislányról szól, aki elájult és a többiek kinevették, hogy ez már többször is előfordult vele. Természetesen segítettünk és később tudtuk meg azt, amit az osztálytársak sem tudtak, hogy végstádiumban lévő rákos édesanyját ápolta és fizikailag, lelkileg teljesen kimerült ennek következtében. Egy másik iskolában pedig a legproblémásabb és legsegítőkészebb gyerekekkel kellett dolgoznom és sikerült belőlük egy fantasztikus kortárs csoportot létrehozni.

– Milyen eredményeik vannak még?

– Foglalkozásunk után egyik jó nevű gimnázium biokémia-fakultációs tanulója azt írta: „A foglalkozás után pár grammal nehezebb lett a lelkem.” Megkérdeztem, ez mit jelent, azt válaszolta, hogy jól érezte magát és valami plusz értéket kapott a lelkébe. 

Másik diák meg azt írta az egyik foglalkozás után, hogy jobban megismerte saját magát és az osztálytársait is. Ha ezt előbb hallotta volna, talán nem halt volna meg a testvére 16 évesen heroin túladagolásban.

Több mint ötven iskola, sok ezer diák, több száz pedagógus, rengeteg levezetett kilométer szerte az országban (Bács-Kiskuntól Győrig, Békéstől Miskolcig, Pécstől Budapestig) áll mögöttünk;  amerre hívnak, oda megyünk munkatársaimmal, hogy segítsünk szakmailag és lelkileg az iskolák tanárainak, diákoknak és szüleiknek jobban megérteni ezt a különleges világot, amelyben Tinédzserország lakói élnek.

– Hogyan lehet Önöket meghívni egy iskolába?

Nagyon egyszerű: fel kell venni velünk a kapcsolatot elérhetőségeinken keresztül, majd időpontot egyeztetünk Önökkel és megbeszéljük, milyen témát szeretnének kérni. Egy foglalkozás egy osztállyal min 2×45 perc, de lehet több is. Egy iskolában egyszerre több osztállyal is tudunk dolgozni párhuzamosan.

Munkánkat hitelesíti azon igazgatók referencialevelei, amelyeket írtak számunkra. Munkánkról a médiában is rendszeresen lehet értesülni.

Együtt dolgozunk több hazai és nemzetközi szervezettel, így akár nemzetközi programokat is tudunk biztosítani az iskolák részére. Finn és francia előadóink mellett tavaly egy Ausztráliából érkezett vendégelőadó beszélt a fiataloknak az álmaik megvalósításának feltételeiről. Munkánkat szakemberek és önkéntesek is segítik, valamint olyan üzletemberek, akik tudatosan fektetnek be a felnövekvő nemzedék életébe.

Bemutatkozás, elérhetőség

 Jánosi Ferenc vagyok, több mint tizenöt éve általános és középiskolákban tartok személyiségfejlesztő és drogprevenciós előadásokat diákoknak, tanároknak és szülőknek. Jelenleg két tizenévest próbálunk kalauzolni Tinédzserországban feleségemmel, akivel idén leszünk tizennyolc éve házasok.

Pécsen nőttem fel és Budapesten tanultam, jelenleg az alföldön élek egy kisvárosban.