Iskolareformtól iskolamisszióig

 Jánosi Ferencnek, a konferencia egyik szervezőjének köszöntése után Pataky Albert pünkösdi egyházelnök arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az iskolák alapításakor a gyermekekért,  a társadalomért dolgozunk, de kiemelte, hogy hívő emberekként az Úrért vállaljuk ezt a feladatot és ha neki cselekszünk, azt az emberekért tesszük. „Az Isten és az emberek szolgálata szorosan összetartozik” – hangsúlyozta az egyházelnök, aki köszöntötte a körben megjelent Szeverényi János evangélikus missziói lelkészt, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) elnökét, valamint Fischl Vilmost, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárát, aki pár gondolatot meg is osztott a konferencia résztvevőivel. „Azzal, hogy a Magyar Pünkösdi Egyház ilyen komoly konferenciát szervezett, nemcsak az oktatás fejlődéséért tett, hanem azért is, hogy a szakemberek bekapcsolódhassanak a nemzetközi vérkeringésbe.”  Paul Gracza, a Pünkösdi Teológiai Főiskola vezetője elmondta, hogy nagy örömére szolgál az, hogy helyet adhattak ennek a rangos eseménynek. Intézményüket 1991-ben alapították és 1996-97 óta vannak új épületükben, jelenleg 175 hallgatóval.

A  konferencián részt vettek a társegyházak oktatási vezetői is, így a református és a baptista, valamint a pünkösdi egyház oktatási szakemberei, intézményvezetői, valamint állami fenntartású intézmények igazgatói, oktatási szakemberei is.

Az Európai Oktatási Szövetséget (EFEE) azért hozták létre, hogy az Európai Unió oktatási intézményeinek legyen egy bizottsága, amely az 500 millió fős EU konglomerátum 28 országára vonatkozó általános programokat fogalmaz meg.  32 szakmai albizottságuk európai szinten képviseli a munkaadókat, dolgozik a tagállamok oktatási ügyének javításán, tanácsokat ad az Európai Bizottságnak az oktatással kapcsolatos kezdeményezésekben, de tekintettel van a nemzeti körülményekre és kötelezettségekre, a kollektív nemzeti alkurendszerre és a nézetbeli különbségekre is. Hatásköre széles: az óvodától a felsőoktatáson át a felnőttoktatásig terjed ki.

Dr. Pataki Mihály e szövetség tagjaként, szakértőként volt jelen a konferencián. Elemezte azokat a legaktuálisabb kérdéseket, amelyekkel jelenleg a szövetség foglalkozik, például demográfiai kihívások, minőség az oktatásban, nyelvoktatás, finanszírozás, tanárképzés, karrierfejlesztés, szakmai fejlődés, tanárok továbbképzése és szociális státuszának rendezése, biztonság / erőszak / zaklatás az iskolában, oktatás és a gazdaság. Vannak azonban úgynevezett tiltott témák is: nem tárgyalják a  fizetések rendezését, a nemzeti vitákat és nem lépnek közbe nemzeti, regionális és helyi ügyek kérdésében.  Az előadó többször is szóba hozta a Lisszaboni stratégiát, amely 2020-ig fogja alapvetően meghatározni az Európai Unió oktatási rendszerét. Cél az, hogy a 4-6 éves gyerekek 95 százaléka vegyen részt iskolai előkészítőn, a gyenge tanulók aránya 15 százaléknál kevesebb legyen, a korai iskolaelhagyók aránya 10 százalék alatt legyen,  a 30-35 évesek között a folyamatos tanulást választók aránya legalább 40 százalék legyen, és az idősebbeknél is legalább 15 százalék vegyen rész valamilyen képzésben.

Pozitívan nyilatkozott az úgynevezett finn példáról, amelyet aztán Pekka Tapali Ilvonen evangélikus lelkész, a finn ökumenikus tanács tagja, oktatási szakértő fejtett ki részletesen. Az előadó szerint az európai, finn és magyar kérdések alapvetően egy irányba, vagy legalábbis hasonló irányba mutattak az oktatás terén. De  2010 óta a finnek sajátos módon igyekeznek eltérni ettől az irányvonaltól. Ugyan a PISA eredmények (tudás) miatt magas színvonalúnak tartják az oktatási rendszerüket, de ő úgy véli, hogy az iskolaügyben az az igazi kérdés, hogyan lehet a gyakorlatban is alkalmazható tudást adni az iskolarendszerből kikerülő fiatalok kezébe.

Az európai formák alapvetően tesztekre, egyfajta standardizálásra épülnek, az irodalom és a matematika kiemelt helyet foglal el és egyfajta ellenőrzési folyamat zajlik a szinteken. Ezzel szemben a finneknél a rugalmasságra, a sokszínűségre, a személy egyéni fejlődésére kerül a hangsúly. Nagyon bíznak a tanárok professzionalizmusában, amelyet minőségi, magas szintű, jó színvonalú egyetemi képzés biztosít. A tudás megszerzése mellett fontos feladat a tehetséggondozás és a differenciálás. Az iskolák ugyan egységes tanterv és tankönyvek szerint dolgoznak, de maguk döntik el az órák menetét, a napi rutint, a csoportok nagyságát, a tanároknak pedagógiai autonómiájuk van.

Pekka Tapali Ilvonen kifejtette, hogy annak ellenére, hogy a világ fejlődött, a rutinszerű tudás folyamatosan csökkenő szintet ütött meg, ami az embereknél életvezetési problémákhoz vezetett. „Ha jövőt akarunk építeni, akkor olyan embereket kell képezni, akik az innovációban jövővel rendelkeznek (doing, knowing, being)” – mondta.

„Amikor tanmeneteket állítunk össze, akkor 15-20 évre kell előre gondolkodni, úgy, hogy senki sem tudja, akár azt, hogy mi lesz a világban 1-2, esetleg 5 év múlva. Jelenleg a diákok 70 százalékban nem az iskolában szerzik meg a tudást, hanem a gyakorlati életben. Pedig az iskolai tudásnak kellene, hogy legyen a valós életbeli problémákra válasza. Ezért szükséges az iskolarendszer, a diákok értékelése, tanulásmódszertana, az iskolakultúra, a szerepek, a célok, a működési módok átgondolása – tette hozzá.

Az előadó a hitoktatási kérdésekkel kapcsolatban elmondta, hogy a diákoknak ugyan 72 százaléka evangélikus (1 százalék ortodox, 1 százalék iszlám, 1 százalék egyéb vallású, 24 százalék felekezeten kívüli), mégis a legtöbben, több mint 90 százalékban az evangélikus hitoktatás lehetőségét választják, amelyet minden esetben a saját szaktanáruk tart meg számukra, az egyes gyülekezetek nem küldhetik saját hitoktatóikat az intézményekbe. A hitoktatást ugyan az államegyház végzi Finnországban, de lehetőség van más bejegyzett egyház számára is hitoktatást végezni, amennyiben a bejegyzett egyház tantervét a Finn Nemzeti Oktatási Tanács elfogadta. (A hitoktatás további kérdéseiről a mellékelt diavetítés anyagából tájékozódhatnak – a szerk.)

Az önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményekbe egy tankönyvkiadó központ szállítja a tananyagokat.

A szünetben az előadó tárgyalásokat folytatott Fedor Tiborral, az EMMI Egyházi Koordinációs és Kapcsolattartási Főosztályának főosztályvezetőjével, aki ismertette  a hit- és erkölcstan oktatás bevezetésével kapcsolatos terveket.

Ezután Leevi Ahopelto az iskolákban folyó iskolamisszióról beszélt. Korábban a Nemzeti Tanács nem támogatta iskolai szolgálatukat, ezért meg kellett tanulniuk azokat a kereteket, amelyeken belül működni tudtak az intézményekben. A gyülekezetek finanszírozásának köszönhetően kiállításokat, drámacsoportokat, bábelőadásokat, koncerteket, drogprevenciós előadásokat tartottak, amelyeknek célja a gyerekek és a fiatalok hitben való növekedésének támogatása volt. Az előadó magyarországi látogatása egészen december 8-ig tart majd, hiszen szeretne elmenni iskolákba és mintegy 1500-2000 diáknak tervezi missziói lelkületű előadásainak bemutatását.