Miért sikeres a finn oktatás? – konferencia-beszámoló

 Elmondása szerint a finn oktatás a PISA felmérések kapcsán a legjobbak között van. Az ország népessége 5,5 millió fő, melyből 33,3% az egyetemi végzettségűek aránya. Persze ez nem jelenti azt, hogy  tökéletes lenne, hiszen vannak gyengeségei is, de céljuk a szemléletváltás: áthelyezni a hangsúlyt a tanításról a tanulásra.

Az ország földrajzi helyzetéből adódóan nagy különbözőségek vannak a nagyvárosi és a gyéren lakott területeken levő iskolák létszámában, de a teljesítményben ez nem mutatkozik meg, mivel egységesen jó az oktatási színvonal, alacsony az évismétlések száma (alapfokon 2-3%, középszinten 10%). Ennek egyik titka a magasan képzett, motivált tanárokban rejlik, akik örömmel és elhivatottsággal végzik munkájukat, megbecsülve érzik magukat, elégedettek és igen alacsony a pályaelhagyók száma. Pekka Iivonen elmondta, hogy nagyon büszkék a tanárképzésükre, minden pedagógusnak MA szintű diplomája van, emellett 2 év gyakorlati képzésben is részesülnek.

Az iskolák 90%-a önkormányzati fenntartású. Korábban Finnországban is a poroszos stílusú, agyonszabályozott oktatás volt jellemző, a nagy, átfogó reform óta azonban több önállóságot kaptak a helyi iskolák, tantestületek. Kisebbfajta derültséget okozott, mikor elárulta, hogy 1945-ben volt ez a nagy átállás, és 25 évvel ezelőtt zajlott az utolsó nagy iskolajogi reform. Ma decentralizáció jellemzi a finn iskolarendszert. A diákok, családok véleményét, érdekeit igyekeznek egyre inkább figyelembe venni. Az előadó megemlítette, hogy szerinte az Európai Unió nagy részén ma pont az ellenkezője zajlik annak a folyamatnak, amit ők véghezvittek.

A Nemzeti Alaptanterv célja Finnországban nem az ellenőrzés, hanem a segítés. 3 év előkészítés után született meg 2014-ben a legújabb NAT, amiben több fejlesztési ötlet is helyet kapott, azonban nem kapkodtak a bevezetésével, csak 2016-ban kezdték el alkalmazni, felmenő rendszerben, tehát 2030-ban lesznek az első eredmények. Hosszútávú folyamatokban gondolkodnak, a lassú változások hívei.

(Az ebédszünetben élénk beszélgetés folyt a konferencia résztvevői között arról, mennyivel jobbnak látják ezt a fajta megközelítést annál, amin ma az iskolavezetésnek és a pedagógusoknak át kell mennie a szinte havonta változó jogszabályok miatt. Ez az előrelátás és megfontoltság hiányzik ma nekünk.)

Pekka elismerte, hogy a világ folyamatosan változik, az emberekre nagy hatással vannak a változások, ezért amennyire lehet, az oktatásnak alapot kell adnia arra, hogy a változó környezethez alkalmazkodva teremtsen értéket.

A fő kérdések: mit, miért, hogyan tanítsunk-tanuljunk?  Ezek megválaszolásához együttműködésre van szükség, az iskola kultúrájának, a tanulói-tanári közösségnek és a kapcsolatoknak az újragondolására. A finn iskolák egyik fontos jellemzője a nyitottság a szülők, az egyházak, a sportszervezetek és a civil szféra felé.

Előadásában Pekka Iivonen elmondta, hogy Finnországban többnyire alulról jövő kezdeményezések alapján vetődnek fel a változtatásra irányuló törekvések. Nagy energiát fektetnek abba, hogy meghallgassák, kivizsgálják ezeket a felvetéseket. A politika igen kevés szerepet kap az oktatás irányításában. Mindenütt szakemberek irányítják a munkát, és semmiképpen sincs az alárendelve a pártpolitikának. Kormányok ott  is jönnek-mennek, azonban a hosszútávúan tervezett oktatásba nem szólnak bele.

A tanfelügyelői rendszer – mint minőség-ellenőrzési eszköz – teljesen ismeretlen számukra. A szülői visszajelzések és az iskola önértékelése alapján ellenőrzik magukat az iskolák.

A második előadás során a finnországi hitoktatásról hallottunk, amely igencsak eltér a magyar gyakorlattól, ugyanis nem egyházi személyek, hanem az iskolában dolgozó tanárok végzik ezt, akiknek teológiai és pedagógiai végzettsége is van. A templomokban ezzel párhuzamosan folyik a hitoktatás. A statisztikák szerint a tanulók 92%-a evangélikus hittanra jár, ami persze inkább protestáns hittant jelent, ugyanis magába foglalja a baptista, pünkösdi és egyéb protestáns hátterű tanulók oktatását is. A hitoktatás céljai, reformja hasonló az alapvető oktatási célokhoz, reformokhoz. Fontos a közösségépítés, lehetőséget biztosítanak más vallások megismerésére is, ugyanis a finnek szerint ismerni kell mások hitét is a saját hit és identitás megismerése mellett. Az iskolai hitoktatás teljesen független az egyházaktól.

A hitoktatás teendői a hit megértése, a saját hit megismerése mellett az erkölcsös életre való nevelés is. A hittan tanterv sarokkövei: a Biblia és más szent iratok megismerése, templomok és szent helyek megismerése, saját hitbeli fejlődés – mindez az ökumenizmus és a vallások közötti párbeszéd jegyében.

 

Délutáni előadások

A délutáni első előadó, Virpi Paulento – aki nem pedagógusként, hanem evangélikus diakónusként volt jelen – az iskola és az egyházak együttműködését hangsúlyozta. A negatív általánosítások elkerülése fontos feladat. Nem kell mindenkivel egyetérteni, de igyekezni kell, hogy megértsük és tiszteljük a másikat. Amikor az egyházak, felekezetek együtt tudnak működni, akkor azzal különleges üzenetet tudnak megfogalmazni az egész társadalom számára, példát adnak a kívánatos hozzáállásról. Aki saját vallási identitásában megerősödött, az kész lesz más vallás, más felekezet megismerésére, azokkal való párbeszédre, együttműködésre.

A harmadik előadó, Leevi Ahopelto már jól ismert személy országunkban, az elmúlt két évben számos alkalommal látogatott el Magyarországra, hogy különféle rendezvényeken számoljon be szervezetének, az E-Compassion-nak Dél-Amerikában és Ázsiában végzett munkájáról. Leevi a nevelés oldaláról ragadta meg az oktatást: a gyermek érték, ajándék, a gyermekekben rejlik a társadalom jövője. A magyar történelmi-politikai helyzet ma olyan, mintha egy kagylóhéj zárult volna be a gyöngy körül, és nem látjuk az értéket. A tanár feladata  ezeket a kagylókat kinyitogatni, az értékes gyöngyöket észrevenni.

Az iskola az identitás fejlődésének a helye! – ez kulcsmondat a finn iskolarendszerben. A pedagógusok nem tantárgyat, nem tananyagot tanítanak, hanem gyerekeket, akiknek identitástudatához az iskolai oktatás-nevelés nagymértékben hozzájárul.

Zárásként újra Pekka Iivonent hallhattuk, aki a finn tanulók értékelésről tájékoztatott minket. Bár az iskolák saját hatáskörben dönthetnek az értékelés módjáról, széles körben elterjedt a számokkal való értékelés mellett a szöveges értékelés. Minden egyes gyermeket elsősorban saját magához viszonyítanak, a korábbi teljesítményéhez, és nem a másik gyermekhez. Nagyon fontos, hogy legyen információnk az eredményességről, mert ez segít a tanulásirányításban (és ezt főleg helyi szinten értette), a diákok tanulásra való ösztönzésében, az önértékelés kialakításában. A „bizonyítványt” gyakran nemcsak a tárgyi tudásról állítják ki, hanem belefoglalják a viselkedésmódot, hozzáállást is. Igyekeznek kiemelni a pozitívumokat és nem nyomasztanák a gyermeket folyton azzal, hogy mi az, amit még nem tud. Mivel nincs két egyforma tanuló, ezért igyekeznek egyénre szabott követelményeket megfogalmazni, egyéni célokat kitűzni. Fokozottan figyelembe veszik a tanulási nehézségeket, nyelvtudásbeli hiányosságokat (pl. svéd anyanyelvűeknél, bevándorlóknál)

 

Hasznos beszélgetések

Ezt a napot nemcsak az előadások miatt tartottam érdekesnek, hanem amiatt is, hogy a hosszabb-rövidebb szünetekben a nagyszámú és igen széles körből érkező szakemberek, pedagógusok, intézményvezetők beszélgethettek az őket érintő, mindennapi problémáikról, megoldásaikról.

 Bozóné Csernus Emőke