Az MPE Ifjúság- és Családépítő Szolgálat Misszió „Interaktív kalandtúra Tinédzserországban” című programja már a címével is másabb, mint  a hasonló programok.

Bemutatjuk Jánosi Ferencet, mint  “Tinédzserország” idegenvezetőjét,  aki beszél arról , hogy milyen is az élet Tinédzserországban.

“Tinédzserország” egy képzeletbeli ország, amelyet nem találhatunk meg a térképen, sem a földgömbön, mégis nagyon különleges és valóságos ország, amely tele van kincsekkel, kihívásokkal, ugyanakkor számtalan veszéllyel is. “Tinédzserország” a gyermekkor és felnőtt kor közötti, elég nagy kiterjedésű ország, de határai igazán kacskaringósak, ezért gyakran a két szomszédos országba is belefut a határa. Ez az „ország” egy különös, de kalandokban gazdag ország, amelynek lakói sokaknak csak problémát és kihívást jelentenek. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha időt és energiát áldozunk rá, akkor lakóiról kiderül, hogy nagyon is szerethető emberek, akik sokszor maguk sem ismerik országukban lévő kincseket és értékeket , de a veszélyeket sem, és  ezért is van szükségük idegenvezetőkre, túravezetőkre.

Az Ifjúságépítőkkel – munkatársaimmal – mi azt vállaltuk, hogy visszamegyünk a „felnőtt világból” „Tinédzserországba” és beszélünk arról az időszakról, amikor mi is itt éltünk még Tinédzserországban, illetve azokról a tapasztalatokról, amelyeket azóta megszereztünk, azaz úgynevezett túlélési leckét adunk.

 
Kikre milyen kalandok várnak ezen a kalandtúrán?

A kalandtúra az osztálytermekben zajlik osztály vagy évfolyam szinten a csoport nagyságától függően, de vannak olyan programjaink is, amelyen egyszerre több százan is részt vehetnek. Előfordult már, hogy több mint hatszáz diáknak tartottunk előadást az egyik gimnáziumban. Kalandtúránk során foglalkozunk a tinédzserek életkori sajátosságaival, az ország időjárásával, keresünk ásványi kincseket, de beszélünk a kapcsolatokról, tinédzserkori és önértékelési problémáktól egészen étkezési zavarokig vagy az alkohol, dohányzás, kábítószerek, szenvedélybetegségek kialakulásának okairól; a családi életre való felkészüléstől egészen az életpálya építéséig. Az életben lévő kríziseink, stresszhelyzeteink kezeléséről is beszélgetünk velük, nem kioktató módon, hanem mentori tanácsadóként,  egyfajta idegenvezetőként. Mi magunk is laktunk “Tinédzserországban”, de nem találkoztunk akkor ilyen idegenvezetőkkel. Ha találkoztunk volna, valószínűleg kevesebb kudarc ért volna és kevesebb problémával kellett volna megküzdenünk.

Programjuk kiknek nyújt segítséget?

Ifjúság- és családépítő programunkkal tanároknak, diákoknak és szülőknek próbálunk segíteni azzal, hogy megosztjuk velük Tinédzserországban szerzett tapasztalatainkat. Alkalmanként szakembereknek, pedagógusoknak és gyermekvédelemben dolgozóknak tartottam előadást, amelynek címe: Tinédzserország lakói problémák vagy kincsesbányák számunkra? Sajnos sokan csak a problémát látják a mai tizenéves korosztályban és nem a reményvesztett, bajban lévő fiatalokat, akik jó pár év múlva a felnőtt világ részesei lesznek és csak úgy tudnak helyt állni a munkahelyeken, a társadalomban, ha  felkészítjük őket.

Milyen korúak a célcsoport tagjai?

Elsődleges célcsoportunk az általános iskolák  7-8. osztályos diákjai és a középiskolák  9-12. évfolyamos tanulói, de igény esetén kisebbekkel is foglalkozunk.

Pedagógusoknak, szülőknek is tudnak segíteni?  Milyen módszerekkel tartják a foglalkozásokat?

A hagyományos előadások helyett élményekre,  interaktív programokra helyezzük a hangsúlyt.
A következő mottó vezet bennünket: ha mondod – elfelejtem, ha mutatod – megjegyzem, de ha veled együtt csinálhatom – egy életre megjegyzem. Kutatások is alátámasztják, hogy az  oktatás leghatékonyabb módja, amikor a tanuló és a tanár együtt vesz részt a tanítás-tanulás folyamatában.

A tanár mint facilitátor kíséri, motiválja a gyermeket az oktatási folyamatban arra törekedve, hogy a legfontosabb igazságokat maguk a diákok mondják ki és építsék be tapasztalataik közé.  Így az előadások helyett az interaktivitásra fektetjük a hangsúlyt,  sokat dolgozunk csoportmunkában és alkalmazunk kooperatív módszereket is. A foglalkozásokon nemcsak tanítók, hanem tanulni is kész pedagógusok foglalkoznak velük.

Ezt úgy szemléltetném, hogyha a tanár tudása egy kancsóban van, akkor a diákoké poharakban, de tanulni abból a lavorból szeretnénk, amelybe beleöntjük a kancsó és a poharak tartalmát is. Amennyiben így kezdünk tanítani, a gyermekek élményeket, hatásokat, véleményeket visznek magukkal az óráinkról. Nemcsak elvont ismerethalmazt, hanem élet-készségeket. Ma azokon a helyeken, ahol ezt a szemléletet képviselik, ott az életre való tanulás szemlélete jön elő és olyan készségek komplex fejlesztése, amely figyelembe veszi az egyéni adottságokat és szükségleteket is. Ilyen oktatási filozófia van például a finn oktatási rendszerben, ahol jelenleg sok projekt foglalkozás  és integrált ismeretszerzés van.

A mai diákokat és talán már a szüleiket is leginkább az interneten illetve okoseszközök segítségével lehet elérni. Hogyan használják Önök ezeket a technológiákat?  Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyerekekkel való foglalkozások során?

Az internet egyszerre kincsesbánya, ugyanakkor szemétdomb is. Ma a gyermekeket sokkal inkább arra kell megtanítani, hogy lehet a Google a barátunk, aki megmondja a tutit, de nekik kell megvizsgálni a forrás hitelességét, az információ felhasználhatóságát. Az interneten való szörfözéshez érettségre és szelektálási képességre is szükség van. Okoseszközöket és különböző alkalmazásokat én is használok az oktatásban (ppt , prezi, videó stb), amellyekkel segíthetjük a téma megértését, feldolgozását. Igyekszem ezeken az eszközökön túl sok személyes történetet is elmondani a diákoknak , mert tapasztalataink szerint ezek maradnak meg legjobban bennük. Munkánkat hiteles előadói csapatunk segíti, akikhez alkalmanként külföldi szakemberek is csatlakoznak. Jelen vagyunk hazai és nemzetközi konferenciákon( pl. Ugandában egy ifjúsági konferencián kétszer is voltam előadó), de mi magunk is szervezünk ilyen szakmai alkalmakat. 

 
Hogy látják a mai gyerekek legnagyobb problémáit az életvezetés és a lelki megküzdések terén?

Tizenévesek egyszerre két világ közt élnek: a “már nem vagyok gyermek” –  ‘még nem vagyok felnőtt” között, ami feszültséget jelent nekik.  Ez a változás bizonytalanságot eredményezhet, ráadásul a hormonjaik mellett a kapcsolatuk is átalakul, keresik az új önmagukat. Ebben a zavaros világban élőket kell a pedagógusnak tanítani és a szülőnek pedig nevelni. Egyik szülő azt mondta, hogy igazából azt érzi a tizenéves gyermekével való kapcsolatban, mintha lecserélték volna a zárat a gyermekén,  de az új kulcsot még nem kapta meg hozzá.  Ezek a helyzetek is arról árulkodnak, hogy szükségünk van társakra a problémák kezeléséhez, és olyan szakemberekre is, akik segítenek új kulcsokat adni tizenéves gyermekeinkhez.

Számtalan emberi történettel találkozhat mindennapi munkája során, melyiket érzi a legerősebbnek?

Magyarországon az északi részen voltam egy hátrányos helyzetű térség iskolájában, ahol a diákok gyakran kárt tettek egymásban és a tanterem berendezéseiben is. Az igazgató azt mondta, hogy kb. 10-15 percet tudnak ezek a gyerekek figyelni és utána, ha elvesztik a türelmüket,  ne lepődjünk meg, ha elkezdenek kiabálni egymással vagy esetleg velünk. Éreztem, hogy fel van adva a lecke: most mi lesz? Csak imádkozni tudtam, majd bementünk az osztályba . Egyik kollégám börtönlelkész is, így elővette az igazolványát és azt mondta a diákoknak: „Ide figyeljetek! Az ország összes börtönébe bemehetek ezzel az igazolvánnyal, de azért jöttünk ma ide hozzátok, hogy ne bent találkozzunk,  hanem itt kint, ahol sokkal jobb a levegő.” Abban a pillanatban éreztem , hogy nem lesz probléma a figyelemmel. Majd 90 percen keresztül beszélgettünk velük és kérdéseik miatt még ők kértek, hogy maradjunk még egy kicsit beszélgetni.

A másik történet egy kislányhoz fűződik, akit az egyik iskolában láttunk meg, amikor elájult és a többiek kinevették, mert ez már többször is előfordult vele. Természetesen segítettünk és később tudtuk meg azt, amit az osztálytársak sem tudtak, hogy a végstádiumban lévő rákos édesanyját ápolta, ennek következtében fizikailag és lelkileg is teljesen kimerült.  Az egyik iskolában a legproblémásabb gyerekekkel kellett dolgoznom és a legsegítőkészebbekkel együtt, és belőlük fantasztikus kortárs csoportot tudtunk létre hozni.

Milyen eredményeik vannak még?

Foglalkozásunk után egyik jó nevű gimnázium biokémia fakultációs tanulója azt írta: „A foglalkozás után pár grammal nehezebb lett a lelkem”.   Megkérdeztem,  hogy ez mit jelent,  azt mondta: „Mondhatom  azt is, hogy jól éreztem magam és kaptam valami pluszt a lelkembe”.
Egy másik diák meg azt írta az egyik foglalkozás után, hogy jobban megismerte magát és az osztálytársait is. Állítása szerint ha ezt hamarabb hallja meg, akkor lehet, hogy nem hal meg a testvére 16 évesen heroin túladagolásban.

Több mint ötven iskola, sok ezer diák, több száz pedagógus és rengeteg levezetett kilométer áll mögöttünk szerte az országban Bács-Kiskuntól Győrig,  Békéstől Miskolcig, Pécstől Érdig, Budapesten és környékén.  Amerre hívnak, megyünk munkatársaimmal, hogy segítsünk szakmailag és lelkileg a tanároknak, diákoknak és szüleiknek jobban megérteni ezt a különleges világot, amelyben Tinédzserország lakói élnek.

 
Hogyan lehet Önöket meghívni egy iskolába?

Nagyon egyszerű: fel kell venni velünk a kapcsolatot elérhetőségeinken keresztül, időpontot egyeztetünk Önökkel és megbeszéljük, milyen témát szeretnének kérni. Egy foglalkozás egy osztállyal min. 2×45 perc, de lehet több is. Egy iskolában munkatársainkkal egyszerre több osztállyal is tudunk  dolgozni  párhuzamosan.
Munkánkat hitelesíti azon igazgatók referencia levelei, amelyeket számunkra írtak. Munkánkról a médiában is rendszeresen lehet értesülni.

Együtt dolgozunk több hazai és nemzetközi szervezettel, így akár nemzetközi programokat is tudunk biztosítani az iskolák részére. Finn és francia előadóink mellett tavaly volt egy ausztrál munkatárs, aki beszélt álmaik megvalósításának feltételeiről.  Munkánkat szakemberek és önkéntesek is segítik,  valamint olyan üzletemberek, akik tudatosan fektetnek be a felnövekvő nemzedék életébe.

Jánosi Ferenc

Folytatja a kémikus az ember összetevői alapján a felsorolást: a bennünk levő foszfor 2000 gyufafej legyártását biztosítaná, a bennünk megtalálható magnézium és kálium egy kiságyú elsütéséhez, a bennünk megtalálható kén, egy kutya bolha elleni kezeléséhez elegendő, a szén mennyiségünk 900 db grafit ceruza legyártását biztosítaná, valamint ott van még a folyadék, ami körülbelül 20 vödör víz. Mindezt, ha kiszámoljuk, akkor a legdurvább becslés szerint is 20-25 000 Ft-ot kapnánk. Ennyit érünk egy biokémikus szerint.

A másik szakértőnk, akit megkérdezünk, legyen a média szakembere: szerinte az ember értékét a népszerűségi indexe határozza meg. Szerepeljen a nyilvánosság előtt, tv műsorokban, vagy reklámozzon minél több terméket, legyen minél több követője a közösségi médiában – ez az értékességének a meghatározó tényezője.

A harmadik szakértőnk sportedző, aki kérdésünkre így válaszol: szerintem az ember a benne lévő teljesítmény miatt értékes. Amíg jól tud futni, úszni, focizni, kosárlabdázni, súlyokat felemelni, magasra vagy távolba ugrani, addig értékes, amíg ő a legjobb abban, amit csinál. De ha jön valaki, aki jobb teljesítményt tud mutatni, gyorsabb, erősebb, motiváltabb, akkor megszűnik a korábban kivívott megbecsültség.

A negyedik szakértőnk, aki segít meghatározni az értékességünket egy tanár: szerinte akkor értékes egy diák, ha jól tanul, rendszeresen megcsinálja házi feladatait. Az ember a gondolkodása miatt a tudása az, ami értékessé teszi. Ameddig valaki jól tanul, addig értékes lesz az iskola pedagógusai előtt.

Az ötödik szakértő szerepét lelkészként magamra vállalom. „Úgy vélem, az ember értékességét az alkotója határozza meg. Ahhoz, hogy megérthessük milyen értékes az ember, vizsgáljuk meg, mit mond róla az alkotója. A Teremtés könyvében azt olvashatjuk, hogy Isten alkotja meg az embert, akit a maga képmására teremt. Gondoljuk végig, hogy milyen sok dolgot jelent, ha megértjük, Isten azért alkotta meg az embert, hogy őt képviselje a földön. Az ember értékét nem az összetevők határozzák meg, nem is az elért népszerűsége vagy a teljesítménye, hogy mire képes, mit képes megtanulni. Az ember attól értékes, hogy nem sorozatgyártásban készült, nem tucat termék, hanem egy bölcs tervező egyedi alkotása. Megismételhetetlen, pótolhatatlan és egyedülálló. Dávid, a Zsoltárok könyvének szerzője ezt mondja: „mily csodálatosak a te alkotásaid Uram, már anyám méhében te takartál be engem”. Aki erre a titokra rájön, az már nem fog állandóan azon görcsölni, hogy megfeleljen másoknak, hanem önbizalma kiteljesedik az Isten szeretete miatt. Kívánom a kedves olvasónak ezt a felismerést!”

Ám megeshet, hogy lerobbant autóként látod magadat, amelyik valamikor szép, hasznos és fontos volt, de mára már csak egy lestrapált öreg járgány rozsdával és repedésekkel  a karosszériáján, melynek már a motorja sem a régi. Bármelyik autó is lennél, mindegyikben van egy közös pont:  csak akkor tud működni, ha üzemanyaggal és olajjal  töltjük fel.

Miért jó ez a hasonlat?
Mert ezt a képet, hogy szükség van egy autónak üzemanyagra és olajra a megfelelő működéshez, átvetíthetjük saját magunkra.  Vizsgáljuk meg, hogyan áll az üzemanyagtartályunk, van-e bennünk elég olaj. Ha azt szeretnénk, hogy megfelelően működjünk, akkor szükséges, hogy megvizsgáljuk a saját személyiségünk szintjelzőit:  hogyan állnak a mutatók és mit mutatnak.

Dr. Ross Cambell, amerikai pszichiáter azt mondja: „csak akkor várhatjuk azt, hogy kamasz gyermekeink megfelelően működjenek, ha érzelmi tartályukat folyamatosan feltöltjük feltétel nélküli szeretettel.”

Vizsgáljuk meg érzelmi tartályainkat!
Sok tizenévessel találkozom, akik állandóan azt hallják, hogy nem vagy jó semmire, nem is akartuk, hogy megszüless, te csak olyan becsúszott gyerek vagy. Egy életre megnyomorítjuk ilyen szavakkal a gyermekeink lelki világát. A másik, ami szintén rombolóan hat a személyiségre, az az úgynevezett „bezzeg lemez”, amely ugyanazt a slágert játssza mindig. Bezzeg a testvéred mennyivel jobb és ügyesebb,  okosabb mint te;  bezzeg, amikor én ennyi idős voltam, soha nem beszéltem vissza a szüleimnek. Aztán kiderülhet, hogy nem is minden úgy történt, ahogy elmesélték a családban lévő történeteket.

Melyik az a különleges üzemanyag,  ami a működésünkhöz kell?  Hogyan lehet pótolni, ha fogytán van?
Ez az üzemanyag a szeretet. A tervező úgy tervezte meg életünk autóját, hogy e fontos üzemanyag nélkül nem tud működni. Szükséges, hogy érezzük, hogy szeretve vagyunk és szeretetet adunk mi is másoknak. Egy ókori bölcs a kettős tankolásról így szólt: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.”

A szeretet is olyan mint a különböző oktánszámú benzin. Van az átlagos és van a csúcs szuper kategória is. Az alapszeretet arról szól, hogy ha te szeretsz,  akkor én is szeretlek téged, ameddig jól viselkedsz velem. Ha szeretsz, akkor megfelelsz az elvárásaimnak és azt teszed, amit elvárok tőled. Én úgy hívom, hogy ez az úgynevezett „pedálos szeretet”, amelyért újra és újra teljesíteni kell. Ez bizonytalanságban tart, mert nem tudom, mikor pedálozok eleget érte, hogy végre azt mondja a másik, szeretlek téged.

A másik szeretetfajta a „mert szeretet”, amely azt mondja: szeretlek, mert menő vagy, mert jól nézel ki, mert sok pénzed van, mert jók a haverjaid, mert van valamid, amire most szükségem van. Ezzel a szeretettel is az a probléma, hogy önző és nem a másik van a középpontban, hanem az ember egója, önzése. Ez az úgynevezett „érdek szeretet”. Ameddig tudsz valamit adni, addig szeretni foglak. De mi történik, ha megváltozik a helyzet: már nincs pénze, munkája, sikere, szép autója? Ez a szeretet ilyenkor azt mondja, most már nem kellesz nekem, keresek helyetted mást.

Ezek az üzemanyagok súlyosan károsíthatják életünket, személyiségünket és kapcsolatainkat is. Ahogyan a nem megfelelő oktánszámú benzin károsítja az autó motorját, ugyanúgy a „ha”  és  a „mert” típusú  szeretet-keverék károsítja a személyiségünket.

Milyen az ideális üzemanyag, milyen a jó típusú szeretet?
A „csak pont szeretet”, amely arról szól, hogy szeretlek úgy, ahogy vagy. Nem feltételeket szab és nem érdekhelyzetet eredményez, hanem elfogad feltétel nélkül. Nem azt várja, hogy megváltozz. Ez a szeretet igazi változást tud hozni az ember személyiségébe. A legtöbb tizenéves és szülő erre az üzemagyagra vágyik, csak nem tudja, hogyan kellene ezt újra feltölteni.

Miközben telnek az évek, rá kell jönnünk, nem várhatunk akármeddig, mert meghatározott ideig tudjuk csak egymást feltankolni. Mi lenne, ha ma végiggondolnánk, hogyan áll az üzemanyag szintjelzőnk? Vajon van-e rendszeres feltöltődési helyünk, és mi is adunk-e másoknak (családunknak, barátainknak és embertársainknak) ebből a legjobb üzemanyagból?

Ne feledd, ha villog a piros lámpa, ideje benzinkútra menni, mert üzemképtelen leszel hosszútávon. Kívánom, idejében tankolj, nehogy jobban károsítsd a saját és a körülötted lévők motorjait.

Ezt a cikket ajánlom mindenkinek, tizenéveseknek és szüleiknek is, mivel a család egy olyan közeg, ahol ezt a legjobb oktánszámú benzint kellene tankolnunk egymásba. Figyeljünk oda, mit tankolunk és tankoljuk minél többet, minél többször a feltétel nélküli szeretetből, mert hosszútávon is ez a legjobb.

Jánosi Ferenc