A játékot egy műanyagból készült, kemény, lyukacsos labdával játsszák. A gólra játszott sportág űzése közben a gyorsaság és állóképesség mellett a labda megszerzése, továbbadása, ütése, a cselezés elképzelhetetlen jó reflexek nélkül. Bővebb információk ITT olvashatóak.

Fiatal sportágról van szó, a 70-es években Svédországban formálódott és alakult ki a szabályrendszere, bár az amerikaiak is magukénak érzik. Hasonló eszközökkel és szabályokkal már a 60-as években játszották a tengerentúlon, floorhockey néven. A világ szinte minden pontján űzik, így Magyarországon is. Hazánkban a játékot 1989-ben mutatták be palánklabda néven. Még ebben az évben megalakult a Magyar Palánklabda Szövetség, melynek jogutódja a Magyar Floorball Szövetség lett 1997-ben. Jelentős fejlődés ekkor indult: főleg a fiatalok, általános és középiskolások kezdték el játszani.

Jánosi Ferenccel, a Magyar Pünkösdi Egyház Ifjúság- és Családépítő Szolgálatának misszióvezetőjével beszélgettem országjáró kezdeményezésükről.

– Hogyan népszerűsítitek a floorballt?

– Szerte a megyében több helyen: Kecelen, Soltvadkerten, Kiskőrösön is több alkalommal, Császártöltésen, de lent Békés, Somogy és Fejér megyében is tartottunk prevenciós programokat. Ez a skandináv sportág többnyire a jégkoronghoz hasonlít, ugyanúgy ütővel és labdával játsszák, de nem kell hozzá sem jég, sem korcsolya. Ezzel a sporteszközzel utazzuk körbe az országot és látogatjuk meg az iskolákat. Van most egy ilyen programunk „Játssz jól, élj szeretetben” címmel, amelyben nemcsak a sporttevékenységről szeretnének beszélni a gyerekeknek, hanem arról is, hogy az életüket hogyan tudják jól menedzselni, irányítani.

– Hogyan játsszátok az iskolákban?

– Az a különlegessége a floorballnak, hogy rendkívül jól tudnak a fiúk és lányok is együtt játszani benne. Az általános iskola 1. osztályától a középiskola 12. osztályáig mindenki megtalálja benne az élményt, a kihívást, még azok is, akik testnevelés órákon nem szívesen mozognak.

– Mennyien vannak fent egyszerre a pályán?

– 4, 5 vagy 6+1 fő, ahol nagyobb az osztálylétszám. Most például Kecelen voltunk az elmúlt napokban. Kecelen reggel fél 9-től este 21 óráig voltak fent a pályán a gyerekek.

– Mennyi ideig játsszák?

– Körülbelül 5 perces, vagy dupla 5 perces meccseket játsszunk, hisz egy nagyon gyors sportágról van szó.

– Hogy veszed észre, mennyire ismerik a magyar gyerekek ezt a sportágat?

– Vannak olyan iskolák, ahol a pedagógusoknak, ezáltal a gyerekeknek is, már van valamennyi ismeretük a floorballról. Miközben jártuk az országot, több helyen is azt láttuk, hogy nagyon minimálisak és elavultak a felszereléseik, ezért felvettük a kapcsolatot a Magyar Floorball Szövetség elnökével is, hogy ne csak népszerűsítsük, hanem lehetőséget is biztosíthassunk azoknak az iskoláknak, gyerekeknek, tanároknak, akik szeretnének komolyabban befektetni abba, hogy az iskolában a floorball mint sportág jobban jelen legyen. Van már mindehhez tanterv is,amelyet a Magyar Floorball Szövetségtől lehet igényelni, sőt lehetőség van már sportoktatók képzésére is. Köszönetet szeretnénk mondani azoknak a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy ilyen sok helyre eljussunk. Az Astron Kft., az E-Compass, a HC Kiskőrös, a Szeklász Kft., Matécsa Kft., Compana Kft. és rajtuk kívül még sokan mások segítik a munkánkat. Szívesen vesszük más cégek támogatását is a következő tanévben.

Az MPE Ifjúság- és Családépítő Szolgálat célja, hogy minél több helyre, táborba eljussanak az országban, hogy népszerűsíthessék a floorballt, hisz rendkívül jó csapatépítő, gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt jó kikapcsolódási, szórakozási, sportolási lehetőség és nem utolsósorban iskolai prevenciós programelemként is nagyszerű. Mindemellett céljuk az is, hogy lelki segítségnyújtást adjanak a fiataloknak. A nyári szünet ideje alatt is van arra lehetőség, hogy ez a felszerelés ne a garázsban pihenjen, ezért szívesen felajánlják táborokba vagy egyéb sportrendezvényekre is floorball készletüket, mellyel kapcsolatban az alábbi e-mail címen janosi.ferenc75@gmail.com és weboldalukon: www.ifjusagepitok.hu  lehet érdeklődni.

Kutyifa Ilona

Ez a szemlélet a mai világban különösen hasznos ahhoz, hogy a fiatalok felismerjék a valódi értékeket. Mindezt egy Finnországban ismert játék bemutatásával vezettük be, hogy a sportos életmód fontosságára is felhívjuk a figyelmet.

A vendégek ezért „floorball” felszereléssel érkeztek, amely sportág kísértetiesen hasonlít a jégkoronghoz, de nem kell hozzá sem jég, sem pedig korcsolya. A seregélyesi csapatok egymás után váltották egymást a pályán egészen addig, amíg meg nem kezdődött Leevi Ahopelto műsora. De nemcsak a vendég tanácsait hallgathatták meg a diákok, hanem kollégája, Fülöp Hajnalka az online világ veszélyeiről is tartott előadást a fiataloknak.

– A legtöbb diák ma fél a jövőtől, s ezen változtatni szeretnénk – folytatta Jánosi Ferenc. – Arról is szólni kell ez alkalommal, hogy a Biblia tanításai nem csak az idősebbeknek, hanem a fiataloknak is „térképet” kínál az élethez.

Az együttműködés mindenesetre kiváló, ezért cél az is, hogy idővel megosszák a finn oktatási modell tapasztalatait a seregélyesi pedagógusokkal. Sajtos József igazgató nyitott arra, hogy átvegyék mindazt, ami hasznos és alkalmazható a finnek „diákközpontú” módszereiből. A program szervezői egyébként országos keresztény és oktatási vezetőkkel is egyeztettek a finn modell megismertetéséről, az „életkészségek” fejlesztéséről.

Az egészségnapi rendezvény kapcsán a Kiskunhalasi Híradóban voltunk:

Farkasné Wodring Zsuzsanna kiemelt bűnmegelőzési főelőadó úgy gondolja, hogy pont az ilyen személyes élmények segíthetnek ráébreszteni a gyerekeket arra, hogy nincs értelme drogozni. Jean-Michel Pannier jó útra tért, megházasodott, négy gyermeke és nyolc unokája van, bebizonyította, hogy van kiút a drog csapdájából. Jánosi Ferenc lelkész, a Magyar Pünkösdi Egyház Ifjúsági- és Családépítő Szolgálatának vezető munkatársa szerint pont az ilyen hiteles történeteken keresztül lehet szólni a mai fiatalokhoz.

A Kiskunhalasi TV ben egy rövid interjú Jean-Michel Pannierrel 5:50-től látható:

Az MPE  Ifjúság- és Családépítő Szolgálat Misszió „Interaktív kalandtúra Tinédzserországban” című programja már a címével is másabb, mint a hasonló programok.

– Bemutatjuk Jánosi Ferencet, mint “Tinédzserország” idegenvezetőjét, aki beszél arról, hogy milyen is az élet Tinédzserországban?

– Tinédzserország egy képzeletbeli ország, amelyet nem találhatunk meg a térképen, sem a földgömbön, mégis nagyon különleges és valóságos ország, amely tele van kincsekkel, kihívásokkal és az is igaz, hogy számtalan veszéllyel is. Tinédzserország a gyermekkor és a felnőttkor közötti elég nagy kiterjedésű ország, de határai igazán kacskaringósak, ezért gyakran a két szomszédos országba is belefut Tinédzserország határa. Ez az ország egy különös, de kalandokban gazdag ország, amelynek lakói sokaknak csak problémát és kihívást jelentenek. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha időt és energiát áldozunk rá, akkor lakóiról kiderül, hogy nagyon is szerethető emberek, akik sokszor maguk sem ismerik országukban lévő kincseket és értékeket, de a veszélyeket sem, és ezért is van szükségük idegenvezetőkre,  túravezetőkre.

Az Ifjúságépítőkkel – munkatársaimmal – mi azt vállaltuk, hogy visszamegyünk a felnőttvilágból  Tinédzserországba és beszélünk arról az időszakról, amikor mi is itt éltünk még Tinédzserországban, illetve azokról a tapasztalatokról, amelyeket azóta megszereztünk. Tulajdonképpen túlélési leckét adunk.

– Milyen kalandok várnak és kikre ezen a kalandtúrán?

– A kalandtúra az osztálytermekben zajlik osztály vagy évfolyam szinten a csoport nagyságától függően, de vannak olyan programjaink is,  amelyen egyszerre több százan is részt vehetnek. Előfordul az is, hogy több mint hatszáz diáknak tartottunk előadást az egyik gimnáziumban. Kalandtúránk során foglalkozunk a tinédzserek életkori sajátosságaival, az ország időjárásával, ásvány kincseket keresünk, de beszélünk a kapcsolatokról, a tinédzserkori és az önértékelési problémáktól egészen étkezési zavarokig, vagy az alkohol, dohányzás, kábítószerek és egyéb szenvedélybetegségek kialakulásának okairól, vagy a családi életre való felkészüléstől egészen az életpályánk építéséig. Az élettel járó kríziseink, stresszhelyzeteink kezeléséről is beszélgetünk velük nem kioktató módon, hanem mentori tanácsadóként, egyfajta idegenvezetőként. Mi, az előadók, magunk is laktunk Tinédzserországban, de nem találkoztunk akkor ilyen idegenvezetőkkel. Ha találkoztunk volna, talán kevesebb kudarcot élünk meg és kevesebb problémával kellett volna megküzdenünk.

– Programjuk kiknek nyújt segítséget?

– Ifjúság és családépítő programunkkal tanároknak, diákoknak, és szülőknek próbálunk segíteni, hogy a Tinédzserországban szerzett tapasztalatokat megosszuk velük. Alkalmanként szakembereknek, pedagógusoknak és gyermekvédelemben dolgozóknak tartottam előadást, amelynek címe az volt: „Tinédzserország lakói problémák vagy kincses bányák számunkra?”  Sajnos sokan csak a problémát látják a mai tizenéves korosztályban és nem a reményvesztett, bajban lévő fiatalokat; pedig tizenév múlva a tizenéveseink a felnőttvilág polgárai lesznek és úgy fognak tudni helyt állni a munkahelyeken, a társadalomban férfiként, nőként vagy családban apaként és anyaként, ahogyan felkészítjük őket.

– Milyen korúak a célcsoport tagjai?

– Elsődleges célcsoportunk az általános Iskolák 7-8. osztályos és a középiskolák 9-12. osztályos korosztálya, de alkalmanként kisebbekkel is foglalkozzunk.

– Pedagógusoknak, szülőknek is tudnak segíteni? Milyen módszerekkel tartják a foglalkozásokat? A hagyományos előadások helyett élményekre, interaktív programokra helyezik a hangsúlyt, milyenek ezek az összejövetelek?

Az a mottó vezet bennünket, hogy ha mondod – elfelejtem, ha mutatod – megjegyzem, de ha veled együtt csinálhatom – egy életre megjegyzem. Kutatások is alátámasztják, hogy a leghatékonyabb oktatás az, amikor a TANULÓ ÉS A TANÁR EGYÜTT VESZ RÉSZT A TANÍTÁS-TANULÁS FOLYAMATÁBAN.

A tanár, mint facilitátor kíséri, motiválja a gyermeket az oktatási folyamatban úgy, hogy a legfontosabb igazságokat maguk a diákok mondják ki és építik be tapasztalataik közé. Így mi is az előadások helyett interaktivitásra törekszünk, sokat dolgozunk csoportban kooperatív módszereket alkalmazva. A foglalkozásokon nemcsak tanítók, hanem tanulni vágyó pedagógusok is foglalkoznak velük.

Ezt úgy szemléltetném, hogyha a tanár tudása egy kancsóban van, akkor a diákoké poharakban, de tanulni abból a lavórból szeretnénk, amelybe beleöntjük a kancsó és a poharak tartalmát is. Amennyiben így kezdünk el tanítani, a gyermekek élményeket, hatásokat, véleményeket visznek magukkal az óráinkról. Nemcsak elvont ismerethalmazt, hanem élet-készségeket is. Ma azokon a helyeken, ahol ezt a szemléletet képviselik, ott az életre való nevelés szemlélete jön elő és olyan készségek komplex fejlesztése, amely figyelembe veszi az egyéni adottságokat és szükségleteket is. Ilyen oktatási filozófia van pl. a finn oktatási rendszerben, ahol jelenleg sok projekt foglalkozás és integrált ismeretszerzés van.

– A mai diákokat és talán már a szüleiket is leginkább az interneten ill. okoseszközök segítségével lehet elérni. Hogyan használják Önök ezeket a technológiákat? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyerekekkel való foglalkozások során?

– Az internet egyszerre kincsesbánya, de szemétdomb is. Ma a gyermekeket sokkal inkább arra kell megtanítani, hogy lehet a Google a barátunk, aki megmondja a tutit, de nekik kell megvizsgálni a forrás hitelességét, az információ felhasználhatóságát. Az interneten való szörfözéshez érettségre és szelektálási képességre is szükség van. Okoseszközöket  és alkalmazásokat én is használok az oktatásban(ppt, prezit, videót), amellyel segíthetjük a téma megértését, feldolgozását, de igyekszem ezeken az eszközökön túl sok személyes történetet is elmondani a diákoknak, mert tapasztalataink szerint ezek maradnak meg legjobban bennük. Munkánkat hiteles előadói csapatunk segíti, akikhez alkalmanként külföldi szakemberek is csatlakoznak. Jelen vagyunk hazai és nemzetközi konferenciákon és magunk is szervezünk ilyen szakmai alkalmakat. Sőt, a technikai eszközök segítségével kétszer is előadó voltam Ugandában egy ifjúsági konferencián.

– Hogy látják a mai gyerekek legnagyobb problémáit az életvezetés, lelki megküzdések terén?

– A tizenévesek egyszerre két világ közt élnek: a „már nem vagyok gyermek”  és a „még nem vagyok felnőtt” világok közötti dimenzióban. Ez az állandó változás és bizonytalanság időszaka, önmagában is rengeteg változást idéz elő bennük, a hormonjaik mellett a kapcsolataik is átalakulnak, keresik az új önmagukat. Ebben a zavaros világban élőket kell a pedagógusnak tanítani és a szülőnek meg együtt élni a tizenéves gyermekeikkel. Egyik szülő azt mondta, hogy igazából azt érzi a tizenéves gyermekével való kapcsolatban, mintha lecserélték volna a zárat a gyermekén, de az új kulcsot még nem kapta meg hozzá. Ezek a helyzetek is arról árulkodnak, hogy szükségünk van társakra a problémák kezeléséhez, esetleg még szakemberekre is, akik segítenek új kulcsokat adni tizenéves gyermekeinkhez.

– Számtalan emberi történettel találkozhat mindennapi munkája során, melyiket érzi a legerősebbnek?

– Magyarországon északi részen voltam egy alkalommal egy hátrányos helyzetű iskolában, ahol a diákok gyakran tettek kárt egymásban és a tanterem berendezéseiben is. Az igazgató azt mondta, hogy kb. 10-15 percet tudnak ezek a gyerekek figyelni, mert utána elvesztik a türelmüket és elkezdenek kiabálni. Éreztem, hogy  fel van adva a lecke. Csak imádkozni tudtam, majd bementünk az osztályba. Egyik kollégám börtön lelkész is, így elővette az igazolványát és azt mondta a diákoknak: „Ide figyeljetek! Az ország összes börtönébe bemehetek ezzel az igazolvánnyal, de azért jöttünk ma ide hozzátok, hogy ne bent találkozzunk, hanem itt kint, ahol sokkal jobb a levegő.” Abban a pillanatban éreztem, hogy nem lesz probléma a figyelemmel. Majd 90 percen keresztül beszélgettünk velük és kérdéseik miatt még ők kértek, hogy maradjunk még egy kicsit beszélgetni.

A másik történet egy olyan kislányról szól, aki elájult és a többiek kinevették, hogy ez már többször is előfordult vele. Természetesen segítettünk és később tudtuk meg azt, amit az osztálytársak sem tudtak, hogy végstádiumban lévő rákos édesanyját ápolta és fizikailag, lelkileg teljesen kimerült ennek következtében. Egy másik iskolában pedig a legproblémásabb és legsegítőkészebb gyerekekkel kellett dolgoznom és sikerült belőlük egy fantasztikus kortárs csoportot létrehozni.

– Milyen eredményeik vannak még?

– Foglalkozásunk után egyik jó nevű gimnázium biokémia-fakultációs tanulója azt írta: „A foglalkozás után pár grammal nehezebb lett a lelkem.” Megkérdeztem, ez mit jelent, azt válaszolta, hogy jól érezte magát és valami plusz értéket kapott a lelkébe. 

Másik diák meg azt írta az egyik foglalkozás után, hogy jobban megismerte saját magát és az osztálytársait is. Ha ezt előbb hallotta volna, talán nem halt volna meg a testvére 16 évesen heroin túladagolásban.

Több mint ötven iskola, sok ezer diák, több száz pedagógus, rengeteg levezetett kilométer szerte az országban (Bács-Kiskuntól Győrig, Békéstől Miskolcig, Pécstől Budapestig) áll mögöttünk;  amerre hívnak, oda megyünk munkatársaimmal, hogy segítsünk szakmailag és lelkileg az iskolák tanárainak, diákoknak és szüleiknek jobban megérteni ezt a különleges világot, amelyben Tinédzserország lakói élnek.

– Hogyan lehet Önöket meghívni egy iskolába?

Nagyon egyszerű: fel kell venni velünk a kapcsolatot elérhetőségeinken keresztül, majd időpontot egyeztetünk Önökkel és megbeszéljük, milyen témát szeretnének kérni. Egy foglalkozás egy osztállyal min 2×45 perc, de lehet több is. Egy iskolában egyszerre több osztállyal is tudunk dolgozni párhuzamosan.

Munkánkat hitelesíti azon igazgatók referencialevelei, amelyeket írtak számunkra. Munkánkról a médiában is rendszeresen lehet értesülni.

Együtt dolgozunk több hazai és nemzetközi szervezettel, így akár nemzetközi programokat is tudunk biztosítani az iskolák részére. Finn és francia előadóink mellett tavaly egy Ausztráliából érkezett vendégelőadó beszélt a fiataloknak az álmaik megvalósításának feltételeiről. Munkánkat szakemberek és önkéntesek is segítik, valamint olyan üzletemberek, akik tudatosan fektetnek be a felnövekvő nemzedék életébe.

Bemutatkozás, elérhetőség

 Jánosi Ferenc vagyok, több mint tizenöt éve általános és középiskolákban tartok személyiségfejlesztő és drogprevenciós előadásokat diákoknak, tanároknak és szülőknek. Jelenleg két tizenévest próbálunk kalauzolni Tinédzserországban feleségemmel, akivel idén leszünk tizennyolc éve házasok.

Pécsen nőttem fel és Budapesten tanultam, jelenleg az alföldön élek egy kisvárosban.

Novemberben Kalocsán a szolgálat vendégeként – a helyi Kábítószer Egyeztető Fórummal egyeztetve – tartott előadást Jean-Michel Pannier francia evangélista, aki a szerfogyasztást maga is kipróbálta. Az alkohol, a nikotin és a kábítószer függőséget okozó hatásait tizenévesként ismerte meg. Családjában a bántalmazás és a lelki terror mindennapos volt.

Arról is beszélt a diákoknak, hogy saját élete irányításáért mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget, nem kereshetik állandóan másokban a hibát. Az előadó beszélt az életében bekövetkezett változásról. Arra tette fel az életét, hogy segítsen a fiataloknak és figyelmeztesse  őket arra, hogy véletlenül se próbálják ki a kábítószert.

Októberben az ausztráliai testvérszervezet képviseletében Darren McMahon és két barátja, Vee és Josh rappelve, azaz a zene nyelvén szóltak a fiatalokhoz az álmok megvalósításának lehetőségéről.

Barta Zsolt

 Elmondása szerint a finn oktatás a PISA felmérések kapcsán a legjobbak között van. Az ország népessége 5,5 millió fő, melyből 33,3% az egyetemi végzettségűek aránya. Persze ez nem jelenti azt, hogy  tökéletes lenne, hiszen vannak gyengeségei is, de céljuk a szemléletváltás: áthelyezni a hangsúlyt a tanításról a tanulásra.

Az ország földrajzi helyzetéből adódóan nagy különbözőségek vannak a nagyvárosi és a gyéren lakott területeken levő iskolák létszámában, de a teljesítményben ez nem mutatkozik meg, mivel egységesen jó az oktatási színvonal, alacsony az évismétlések száma (alapfokon 2-3%, középszinten 10%). Ennek egyik titka a magasan képzett, motivált tanárokban rejlik, akik örömmel és elhivatottsággal végzik munkájukat, megbecsülve érzik magukat, elégedettek és igen alacsony a pályaelhagyók száma. Pekka Iivonen elmondta, hogy nagyon büszkék a tanárképzésükre, minden pedagógusnak MA szintű diplomája van, emellett 2 év gyakorlati képzésben is részesülnek.

Az iskolák 90%-a önkormányzati fenntartású. Korábban Finnországban is a poroszos stílusú, agyonszabályozott oktatás volt jellemző, a nagy, átfogó reform óta azonban több önállóságot kaptak a helyi iskolák, tantestületek. Kisebbfajta derültséget okozott, mikor elárulta, hogy 1945-ben volt ez a nagy átállás, és 25 évvel ezelőtt zajlott az utolsó nagy iskolajogi reform. Ma decentralizáció jellemzi a finn iskolarendszert. A diákok, családok véleményét, érdekeit igyekeznek egyre inkább figyelembe venni. Az előadó megemlítette, hogy szerinte az Európai Unió nagy részén ma pont az ellenkezője zajlik annak a folyamatnak, amit ők véghezvittek.

A Nemzeti Alaptanterv célja Finnországban nem az ellenőrzés, hanem a segítés. 3 év előkészítés után született meg 2014-ben a legújabb NAT, amiben több fejlesztési ötlet is helyet kapott, azonban nem kapkodtak a bevezetésével, csak 2016-ban kezdték el alkalmazni, felmenő rendszerben, tehát 2030-ban lesznek az első eredmények. Hosszútávú folyamatokban gondolkodnak, a lassú változások hívei.

(Az ebédszünetben élénk beszélgetés folyt a konferencia résztvevői között arról, mennyivel jobbnak látják ezt a fajta megközelítést annál, amin ma az iskolavezetésnek és a pedagógusoknak át kell mennie a szinte havonta változó jogszabályok miatt. Ez az előrelátás és megfontoltság hiányzik ma nekünk.)

Pekka elismerte, hogy a világ folyamatosan változik, az emberekre nagy hatással vannak a változások, ezért amennyire lehet, az oktatásnak alapot kell adnia arra, hogy a változó környezethez alkalmazkodva teremtsen értéket.

A fő kérdések: mit, miért, hogyan tanítsunk-tanuljunk?  Ezek megválaszolásához együttműködésre van szükség, az iskola kultúrájának, a tanulói-tanári közösségnek és a kapcsolatoknak az újragondolására. A finn iskolák egyik fontos jellemzője a nyitottság a szülők, az egyházak, a sportszervezetek és a civil szféra felé.

Előadásában Pekka Iivonen elmondta, hogy Finnországban többnyire alulról jövő kezdeményezések alapján vetődnek fel a változtatásra irányuló törekvések. Nagy energiát fektetnek abba, hogy meghallgassák, kivizsgálják ezeket a felvetéseket. A politika igen kevés szerepet kap az oktatás irányításában. Mindenütt szakemberek irányítják a munkát, és semmiképpen sincs az alárendelve a pártpolitikának. Kormányok ott  is jönnek-mennek, azonban a hosszútávúan tervezett oktatásba nem szólnak bele.

A tanfelügyelői rendszer – mint minőség-ellenőrzési eszköz – teljesen ismeretlen számukra. A szülői visszajelzések és az iskola önértékelése alapján ellenőrzik magukat az iskolák.

A második előadás során a finnországi hitoktatásról hallottunk, amely igencsak eltér a magyar gyakorlattól, ugyanis nem egyházi személyek, hanem az iskolában dolgozó tanárok végzik ezt, akiknek teológiai és pedagógiai végzettsége is van. A templomokban ezzel párhuzamosan folyik a hitoktatás. A statisztikák szerint a tanulók 92%-a evangélikus hittanra jár, ami persze inkább protestáns hittant jelent, ugyanis magába foglalja a baptista, pünkösdi és egyéb protestáns hátterű tanulók oktatását is. A hitoktatás céljai, reformja hasonló az alapvető oktatási célokhoz, reformokhoz. Fontos a közösségépítés, lehetőséget biztosítanak más vallások megismerésére is, ugyanis a finnek szerint ismerni kell mások hitét is a saját hit és identitás megismerése mellett. Az iskolai hitoktatás teljesen független az egyházaktól.

A hitoktatás teendői a hit megértése, a saját hit megismerése mellett az erkölcsös életre való nevelés is. A hittan tanterv sarokkövei: a Biblia és más szent iratok megismerése, templomok és szent helyek megismerése, saját hitbeli fejlődés – mindez az ökumenizmus és a vallások közötti párbeszéd jegyében.

Délutáni előadások

A délutáni első előadó, Virpi Paulento – aki nem pedagógusként, hanem evangélikus diakónusként volt jelen – az iskola és az egyházak együttműködését hangsúlyozta. A negatív általánosítások elkerülése fontos feladat. Nem kell mindenkivel egyetérteni, de igyekezni kell, hogy megértsük és tiszteljük a másikat. Amikor az egyházak, felekezetek együtt tudnak működni, akkor azzal különleges üzenetet tudnak megfogalmazni az egész társadalom számára, példát adnak a kívánatos hozzáállásról. Aki saját vallási identitásában megerősödött, az kész lesz más vallás, más felekezet megismerésére, azokkal való párbeszédre, együttműködésre.

A harmadik előadó, Leevi Ahopelto már jól ismert személy országunkban, az elmúlt két évben számos alkalommal látogatott el Magyarországra, hogy különféle rendezvényeken számoljon be szervezetének, az E-Compassion-nak Dél-Amerikában és Ázsiában végzett munkájáról. Leevi a nevelés oldaláról ragadta meg az oktatást: a gyermek érték, ajándék, a gyermekekben rejlik a társadalom jövője. A magyar történelmi-politikai helyzet ma olyan, mintha egy kagylóhéj zárult volna be a gyöngy körül, és nem látjuk az értéket. A tanár feladata  ezeket a kagylókat kinyitogatni, az értékes gyöngyöket észrevenni.

Az iskola az identitás fejlődésének a helye! – ez kulcsmondat a finn iskolarendszerben. A pedagógusok nem tantárgyat, nem tananyagot tanítanak, hanem gyerekeket, akiknek identitástudatához az iskolai oktatás-nevelés nagymértékben hozzájárul.

Zárásként újra Pekka Iivonent hallhattuk, aki a finn tanulók értékelésről tájékoztatott minket. Bár az iskolák saját hatáskörben dönthetnek az értékelés módjáról, széles körben elterjedt a számokkal való értékelés mellett a szöveges értékelés. Minden egyes gyermeket elsősorban saját magához viszonyítanak, a korábbi teljesítményéhez, és nem a másik gyermekhez. Nagyon fontos, hogy legyen információnk az eredményességről, mert ez segít a tanulásirányításban (és ezt főleg helyi szinten értette), a diákok tanulásra való ösztönzésében, az önértékelés kialakításában. A „bizonyítványt” gyakran nemcsak a tárgyi tudásról állítják ki, hanem belefoglalják a viselkedésmódot, hozzáállást is. Igyekeznek kiemelni a pozitívumokat és nem nyomasztanák a gyermeket folyton azzal, hogy mi az, amit még nem tud. Mivel nincs két egyforma tanuló, ezért igyekeznek egyénre szabott követelményeket megfogalmazni, egyéni célokat kitűzni. Fokozottan figyelembe veszik a tanulási nehézségeket, nyelvtudásbeli hiányosságokat (pl. svéd anyanyelvűeknél, bevándorlóknál)

Hasznos beszélgetések

Ezt a napot nemcsak az előadások miatt tartottam érdekesnek, hanem amiatt is, hogy a hosszabb-rövidebb szünetekben a nagyszámú és igen széles körből érkező szakemberek, pedagógusok, intézményvezetők beszélgethettek az őket érintő, mindennapi problémáikról, megoldásaikról.

 Bozóné Csernus Emőke